HÍR OLVASÁS


Horgászat Körtvélyesen Felső vég (2019. 07. 23. )



Szervusztok!

Már régóta szerettem volna csónakból horgászni Körvélyesen, de az, hogy itt is csónakot tartsak fent, nem volt járható út a számomra.


A megoldást egy gumi csónak jelentette, a Bark B-300NPD. Ez nem a reklám helye! A kisebb és könnyebb változatok sajnos nem feleltek meg a biztonsági elvárásaimnak, mivel az élő Tiszán is szeretném kipróbálni majd a csónakból való horgászatot.

A gumi csónak kb. 32 kg összesen. Ehhez jött hozzá az ún. 'könyvpadló' (15 kg), ami jelentősen hozzájárul a csónak stabilitásához. Ezt használva, már nyugodtan fel lehet állni a csónakban. Jelentős súlyt jelentett még a járulékos eszközök ( jogszabályban kötelezően felsoroltak ) is. Ezek pl. a horgonyok, kikötő és rögzítő kötelek, karabinerek is.

A csónakot ki is kell juttatni a 'tetthelyre'. Gépkocsi nem jöhet nálam szóba, mert az évenkénti 1-2 horgászathoz nem kívánom kiváltani a töltéshasználati engedélyt, valamint a családi kocsit leamortizálni a töltésen és az ártéri földutakon.

Felmerült egy bicikli utánfutó gondolata. Sok féle van. Engem a 60-70 kg-os teherbírású, összecsukható változatok érdekeltek. Sajnos rakterüket tekintve kicsiknek bizonyultak az összecsomagolt gumi csónakomhoz. A kisebb BARK változatokhoz, viszont vannak nagyon jó bicikli utánfutók! Maradt azonban nekem a saját barkácsolás. A kész utánfutó ('gucsó kocsi')jónak ígérkezett. Kisebb távokon szépen teljesített. A kocsi első kerekei azonban szitáltak, bár ennek mértéke rövid távokon nem volt jelentős akadály.

A puding próbája az evés. Az alaposan megtervezett túrához előző nap összekészültem. Rengeteg volt a cucc. Mivel csak egész napra volt érdemes kimenni, így a csomagot nem lehetett túlságosan lecsökkenteni.

A cucc:
- Gumi csónak táskával, evezőkkel, ülésekkel, pumpával, javítóval, könyvpadlóval, kötelekkel, karabinerekkel, meregetővel, fóliával, horgonyokkal.
- Bicikli a világítással, szerszámokkal, zárakkal, gumijavítóval, vonó rúddal, pumpával, esőkabáttal, láthatósági mellénnyel.
- Bicikli utánfutó lánccal, lakattal, rúddal, világítással, rögzítő kötéllel, gumi rögzítőkkel, óriás szemetes zsákkal(az elrejtésre).
- Horgászcucc az oldaltáskával, botokkal, orsóval, engedélyekkel, szerszámokkal (mérleg, vízhőmérő,fogó, horogszabadító,szájfeszítő,centi, halkereső, fényképező, szemetes zsák, kesztyű), merítővel, haltartóval, úszós és fenekező szerelékekkel, mű- és normál csalikkal, horgászköténnyel, ronggyal, SZÚNYOGRIASZTÓVAL.
- Egyéb cuccok, mint a kaja, az egy termosz víz, kulcsok, horgász ruha, gumicsizma, széles karimás kalap.

Az egész pakkot kb. 60 kg-ra becsültem meg. A szúnyogriasztót azért írtam nagy betűkkel, mert enélkül megmaradni nem lehetett volna a víz közelében.
Hajnali 5 órakor indultam el. Az út kb. 11 km hosszú volt. 7 órára értem ki a vízpartra. Az átlag sebességem 5,5 km volt, ami egy sétáló emberének megfelelő. Ebben benne van az is, hogy többször megálltam és ellenőriztem a kocsit és a rakományt, hiszen első ilyen utam volt, valamint a kaptatóknál tolni kellett a 'járműszerelvényt'. Ezen a hosszabb úton mutatkozott meg, hogy az első kerekek szitálása, valamint a kicsi (26 cm átmérőjű) kerekek, a 60 kg-os súllyal, jelentősen lassították a haladást. A váltós biciklimmel a legkisebb áttétellel mentem, még is elfáradtam.


A kifele menő út, azonban nem fárasztott ki túlzottan. A gumicsónak összeszerelése, vízre rakása, a cuccok behordása, a kerékpár és az utánfutó lezárása egy teljes órát vett igénybe. Megmondom őszintén ennél kevesebbre gondoltam, de ez volt a való helyzet.
Bizony a szúnyogokkal is meg kellett küzdeni. A halőr is felbukkant és beszélgettünk egy darabig. Ez is lassította a vízre szállást.

Egy horgászcsalád is felbukkant. A tatuka a gépkocsival egészen a víz széléhez ment, ahol már várta egy hölgy egy csónakkal, valamint a másik hapsi egy másik csónakból intézkedett. Egymást kerülgettük, mivel én meg a cuccokat szállítottam le a gumicsónakhoz. A kis hölgy visszaállt a kocsival a partra és utána ő is csónakba szállt.
Nekem és nekik sem tetszett, hogy az egyetlen csónak lerakó helyen, ahol különben ki van táblázva, hogy tilos a csónakot tárolni, két csónak is ki volt kötve. Egy hosszú faággal tudtam félretolni őket, hogy az utánfutómról a felfújt csónakot a vízre tudjam tenni.


Végre vízen voltam. A hátrafelé haladós, két evezős csónakázás nem az én stílusom. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha éveket szaladtam volna vissza az időbe, amikor a csónak hol erre, hol arra riszálta a végét. Lassan rájöttem a dologra, de nagyon béna volt az evezésem. Egy evezővel álmomban is gyorsabban haladtam, mint ezzel a kettővel.

Nézzük azonban a horgászatot! Horgásznaplóm bejegyzése:
'Gumi csónakból horgásztam. A horgonyok miatt nagyobb volt a csónak játéka. Meglepően sok a keszeg. A 2.-es helyen jött a ponty. Nagyon élvezetes volt. A halkereső is jól működött. Sokkal csendesebb a táj, mint Mártélyon. Három horgászcsónak volt. Egy harákolós fickó fogott 3 pontyot! A 'gucsó' kocsi hazafelé tönkre ment.'




Legelőször az 1-es helyre mentem, ami kb. 100 méterre volt a harákolós fickótól. Azért ide mentem, mert ebben az oldalban volt árnyék. A felhők időközben azonban kezdtek sűrűsödni és a szél is feltámadt. A halkereső 2 m mély vizet és sok halat jelzett. A horgonyokat szétnyitottam, kötelet fűztem beléjük előre és hátra is, majd a csónak oldalán függő karabinerekbe csatoltam a köteleket. Leengedtem az egyik horgonyt, majd néhány evező csapással odébb mentem és leengedtem a másikat is. Megfeszítettem a köteleket. Hát, mit mondjak? Nem úgy tartották a csónakot, mint a leszúró karók Mártélyon! Volt játéka a csónaknak tisztességesen.

A legkönnyebb botomat és orsómat hoztam el erre a napra. Az úszós módszert választottam, mivel a csónak játéka nem tette lehetővé, hogy a fenekezés eredményes legyen. A szokásos, súly nélküli közel horgászatot műveltem. A súly a horog fölé gyúrt etetőanyag volt. A félig fekvő úszó felállása jelezte a kapást.

Döbbenetes mennyiségű pirosszárnyú és búzakeszeg kapásom volt. Sok kapást elrontottam. Volt, hogy már vízközt elmarták a csalit a halak.
A csendet folyamatosan zavarta, hogy a mellettem levő hapek állandóan torkot köszörült, harákolt, köpdösött, horkantott. Azon gondolkodtam, hogy megkérdezem tőle, hogy ne hívjak-e mentőt, mert úgy nézett ki, hogy nem éri meg a következő fél órát sem. A zaj csak akkor szűnt meg időlegesen, amikor pontyot fárasztott. Hármat szedett össze. Végre el ment a francba. Kiderült, hogy a horgászcsalád ismerőse, mert odaevezett hozzájuk és beszéltek egymással.

A sok apró hal után én is felcihelődtem és átmentem egy szép kis bokorhoz (2-es hely). Itt a halkeresőm 1,5 m-es vizet mutatott, sok hallal. Valóban itt már termetesebb keszegek jöttek és végül a pontyocska. Szépen hajladozott a kis Sheakspeare botom, de állta a harcot. Amikor a pontyot kimerítettem, akkor jöttem rá, hogy a centi otthon marat. A merítőszákom nyelére gyárilag feltüntetett jelöléssel lehetett megállapítani, hogy 30 cm felett lehet a kis jószág. Azonnal visszaengedtem. Csalinak kenyérgyurmát, csemege kukoricát, BKR lisztet használtam.

Közben ismét kisütött a nap, így a part melletti árnyékos részre húzódtam (3-as hely). Egy vízre hajló facsoport alá álltam be. Itt a víz 0,9-1 m mély volt. A víz hőmérséklete 26 Celsius fok volt.Itt folytatódott a keszeg roham. Nagyon sokszor előfordult, hogy az úszó rezgett, de nem állt fel. Abba maradt a kapás és a csali sehol. Hiába vágtam be a rezgetésre nem akadt semmi. Lassan belejöttem a dologba, de ekkor olyan apró keszegek jöttek, hogy nem tudtam eltalálni, miként akadt rá a 6-os horogra. Mindössze 2 törpeharcsa jött a keszeg áradatba. Időközben, úgy dél körül megettem a kolbászt és a kenyeret, meg a két almát és folytattam a halak aprítását. Délután 15 óra előtt hagytam abba. Összesen 62 db halat fogtam, kb. 3,5 kg súlyban. Ebbe nem számoltam bele a haltartó mellé, ügyetlenségből dobott halakat! Tudom ez igen soványka eredmény 6-7 órás horgászat alatt, de nekem élmény dús volt.

A nagy készülődésben elmaradt a két műanyag doboz elrakása otthon, így a meregetőbe tettem vizet, hogy a kezemet a csalizások, halfogások után megtudjam mosni. A csónakból való kihajolással történő kézmosás nem volt kényelmes, mert a csónak 40 cm átmérőjű léghurkája elég akadályozó volt. Sajnos horgászat végén kiborult a víz, amikor egy telefon hívást kellett felvegyek.
A halakat a mérlegelés után mind visszaengedtem, amikor eszembe jutott, hogy nem csináltam fényképet róluk.

Az összepakolás a vízen, a kievezés, a csónak kivétel, a parton való összepakolás és menetkészre tétel egy teljes óra volt megint. Az egész napos kint lét nagyon elfárasztott. Egy pápai úr is érkezett biciklivel és elbeszélgettünk. Kezdetben nem nagyon örültem, hogy megint lassít valami a pakolásban, de később kiderült, hogy milyen nagy szerencsém volt ezzel az emberrel!

A töltés oldalon segített feltolni a megpakolt bicikli utánfutót. Nélküle csak részletekben tudtam volna felvinni a cuccokat és a gát tetején felmálházni a kocsit!


A köszönet és búcsúzkodás után elindultam hazafelé. Brutális volt. A nap kisütött. Nagyon melegem volt. A vizem elfogyott. A kikátyúsodott, homokos, füves töltés tetőn, egy jó hosszú szakaszon, a kocsi kis kerekeit lefogta a fű. Tolnom kellett a bicajt.

A gát végén, a Bodzási út aszfaltjára kanyarodva. már sokkal könnyebb volt. A gátról hatalmas sebességgel zúgtam le. A mögöttem levő 60-70 kg tolta a bicajt tisztességesen.

Utána azonban nagy fáradtság vett rajtam erőt. Iszonyúan szomjas voltam. A vadszilva bokorról szüreteltem egy keveset és az érett gyümölcsökkel oltottam szomjam. Nagyon lassan haladtam. Szakadt rólam a víz a melegben. Pedig éppen azért választottam ezt a napot ki a túrára, mert a csúcs hőmérsékletet 30 Celsius alattinak jelezték előre.

A Zrínyi utca végén levő kútnál megálltam és alaposan teleittam magam. Innen kezdve kissé erőre kaptam. A könnyebbség csak a kőfalak alatti játszótérig tartott, amikor a lejtőnél leszállva a bicajt és az utánfutót le akartam tolni az úton. Az utánfutó előre akart szaladni és a járműszerelvény bebicsaklott.Úrrá lettem a nehézségen. Így nem kellett igénybe vennem két, nordwalking edzésen levő, idősebb hölgy felajánlott segítségét.

Tovább tekerve elértem a legszarabb útszakaszt, az idősek otthonától az Ipolyi utcáig. Folyamatosan kerülgettem a kátyúkat, de az apró kerekek mindet megtalálták. Az Ipolyi utca elérése előtt az utánfutó első tengelyét tartó vaslemez elhajlott és a vonórúd befogó része elérte a betont és felfeküdt rá. A bicajt lezártam, a kocsit elejét megemeltem és haza vonszoltam, majd visszamentem a bicajért. Este 19 órára már otthon is voltam.

Amikor édesapám megkérdezte, hogy mikor megyek ki legközelebb, azt válaszoltam teljesen kimerülve, hogy 'soha többé'.
A következő napon a gumicsónakot újra felfújtam, lemostam, letakarítottam, a cuccokat a helyükre pakoltam, a kocsit megjavítottam.

Átgondoltam a dolgokat. Meg kell erősíteni az első tengely befogatást a kocsinál, ki kell cserélni a kerekeket nagyobbra, meg kell szüntetni a kerekek szitálását, meg kell emelni az alváz magasságát. Utána talán újabb próbát teszek, de rengeteg vizet viszek akkor is.

Üdv: Endre